Zsoltárok 16
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Ein miktam av David. Vakta meg, Gud! for eg flyr til deg.
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Eg segjer til Herren: «Du er min Herre; eg hev inkje godt utan deg.
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
Og dei heilage som er i landet, dei er dei herlege som eg hev all min hugnad i.»
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Mange sorger skal dei hava som byter åt seg ein annan; eg vil ikkje renna ut deira drykkoffer av blod og ikkje taka deira namn på mine lippor.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Herren er min tilmælte deil og mitt staup; du held min lut i hævd.
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
Ein lut er meg tilfallen som er av dei huglege, ja, ein arv som eg finn fager.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Eg vil lova Herren som gav meg råd; endå um næterne minner mine nyro meg um det.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
Eg set alltid Herren framfyre meg; for han er ved mi høgre hand, eg skal ikkje verta rikka.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Difor gled mitt hjarta seg, og mi æra fagnar seg, ja, ogso mitt kjøt skal kvila i trygd.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
For du vil ikkje yverlata mi sjæl til helheimen, du vil ikkje lata din heilage sjå undergang. (Sheol h7585)
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Du vil kunngjera meg livsens veg; ei nøgd med gleda er for di åsyn, fagnad ved di høgre hand til æveleg tid.
