Zsoltárok 16
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Tambozoro iraho, ry Andrianañahare, toe ama’o ty fitsolohako.
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Ty hoe ty tinaroko am’ Iehovà: Ihe ro Talèko, izaho tsy aman-kasoa naho tsy ama’o.
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
O noro’e an-tane atoio: ie ro talango’e, toe mampinembanembañe ahiko.
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Hampitomboeñe ty hasotria’ ze mihitrike mb’an-tsamposampo’e añe; tsy hailiko ty engan-dranon-dio’iareo, le tsy ho rambesen-tsoñiko o añara’ iareoo.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Iehovà ro anjara-lovako naho ty fitoviko. Tohañe’o ty navike ho ahiko.
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
An-toetse fanjaka ty nipoha’ o taly ho ahikoo; Eka, soa i lovakoy.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Andriañeko t’Iehovà mpamere ahiko, ie haleñe, anare’ ty troko.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
Najadoko aoloko nainai’e t’Iehovà. Ie ty an-tañako havana eo, tsy higavingaviñe.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Aa le tsy mahay avao ty troko, vaho mirebeke ty havokarako; mierañerañe ka ty sandriko,
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
amy te tsy hapo’o an-tsikeokeok’ ao ty fiaiko, vaho tsy hado’o hahaoni-pihomahañe i Masi’oy. (Sheol h7585)
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Ampaharofoana’o ahiko ty lalan-kaveloñe; lifotse hafaleañe ty añatrefa’o; haravoravoañe nainai’e ro am-pitàn-kavana’o.
