Zsoltárok 16
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Tituli inscriptio ipsi David. Conserva me Domine, quoniam speravi in te.
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Dixi Domino: Deus meus es tu, quoniam bonorum meorum non eges.
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
Sanctis, qui sunt in terra eius, mirificavit omnes voluntates meas in eis.
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Multiplicatæ sunt infirmitates eorum: postea acceleraverunt. Non congregabo conventicula eorum de sanguinibus: nec memor ero nominum eorum per labia mea.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Dominus pars hereditatis meæ, et calicis mei: tu es, qui restitues hereditatem meam mihi.
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
Funes ceciderunt mihi in præclaris: etenim hereditas mea præclara est mihi.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Benedicam Dominum, qui tribuit mihi intellectum: insuper et usque ad noctem increpuerunt me renes mei.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
Providebam Dominum in conspectu meo semper: quoniam a dextris est mihi, ne commovear.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Propter hoc lætatum est cor meum, et exultavit lingua mea: insuper et caro mea requiescet in spe.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
Quoniam non derelinques animam meam in inferno: nec dabis sanctum tuum videre corruptionem. (Sheol h7585)
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Notas mihi fecisti vias vitæ, adimplebis me lætitia cum vultu tuo: delectationes in dextera tua usque in finem.
