Zsoltárok 16
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Dal Dávidtól. Őrizz engem, Örökkévaló, mert benned kerestem menedéket.
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Mondtam az Örökkévalónak: Uram vagy, javam nincsen rajtad kívűl.
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
A szenteknek pedig, kik az országban vannak, és a dicsőknek, kikben egész kedvem van:
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Sokasodnak azoknak fájdalmai, kik más isteneket cserélnek; nem ontom véres ontóáldozataikat és nem veszem neveiket ajkaimra.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Az Örökkévaló osztályomnak és serlegemnek része; te tartod az én sorsomat.
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
A mérő kötelek kellemetes helyekre estek számomra; birtokom is kedves előttem.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Áldom az Örökkévalót, ki nekem tanácsot adott, éjszakákon is oktattak engem veséim.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam; mert jobbomon van, nem tántorgok.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Annak örült szívem, és vigad méltóságom; testem is bizton lakozik.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
Mert nem hagyod lelkemet az alvilágra, nem engeded jámborodat vermet látnia. (Sheol h7585)
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
“Tudatod velem az élet ösvényét: örömök bősége van színed előtt, kellemetesség a te jobbodban mindétig!
