< Zsoltárok 16 >
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Eine Denkschrift von David. Bewahre mich, o Gott; denn ich traue auf dich!
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Ich spreche zum HERRN: Du bist mein Herr; kein Gut geht mir über dich!
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
Die Heiligen, die im Lande sind, sie sind die Edlen, an denen ich all mein Wohlgefallen habe.
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Jene aber mehren ihre Götzenbilder und eilen einem andern nach; an ihren blutigen Spenden will ich mich nicht beteiligen, noch ihre Namen auf meine Lippen nehmen.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Der HERR ist mein Erb und Becherteil; du sicherst mir mein Los!
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
Die Meßschnur ist mir in einer lieblichen Gegend gefallen, ja, es ward mir ein glänzendes Erbe zuteil.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Ich lobe den HERRN, der mir geraten hat; auch des Nachts mahnen mich meine Nieren.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
Ich habe den HERRN allezeit vor Augen; weil er mir zur Rechten ist, wanke ich nicht.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Darum freut sich mein Herz, und meine Seele frohlockt; auch mein Fleisch wird sicher ruhen;
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol )
denn du wirst meine Seele nicht dem Totenreich überlassen und wirst nicht zugeben, daß dein Heiliger die Verwesung sehe. (Sheol )
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Du wirst mir den Weg des Lebens zeigen; Fülle von Freuden ist vor deinem Angesicht, liebliches Wesen zu deiner Rechten ewiglich!