Zsoltárok 16
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Ein Lied von David. Behüte mich, Gott, denn bei dir such’ ich Zuflucht!
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Ich sage zu Gott: »Mein Allherr bist du,
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
und von den Heiligen im Lande (sag ich): »Dies sind die Edlen, an denen mein ganzes Herz hängt.«
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Vielfaches Leid erwächst den Verehrern anderer (Götter): ich mag ihre Bluttrankopfer nicht spenden und ihre Namen nicht auf meine Lippen nehmen.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Der HERR ist mein Erbgut und Becherteil; du bist’s, der mein Los mir sichert.
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
Die Meßschnur ist mir gefallen aufs lieblichste ja, mein Erbteil gefällt mir gar wohl.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Ich preise den HERRN, der mich freundlich beraten; auch nächtens mahnt mich mein Herz dazu.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
Ich habe den HERRN mir beständig vor Augen gestellt: steht er mir zur Rechten, so wanke ich nicht.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Drum freut sich mein Herz, und meine Seele frohlockt: auch mein Leib wird sicher wohnen.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
Denn du gibst meine Seele dem Totenreich nicht preis, du läßt deinen Frommen nicht schaun die Vernichtung. (Sheol h7585)
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Du weisest mir den Weg des Lebens: vor deinem Angesicht sind Freuden in Fülle und Segensgaben in deiner Rechten ewiglich.
