Zsoltárok 16
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Ein gülden Kleinod Davids. Bewahre mich, Gott; denn ich traue auf dich.
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Ich habe gesagt zu dem HERRN: Du bist ja der HERR, ich muß um deinetwillen leiden.
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
Für die Heiligen, so auf Erden sind, und für die HERRLIchen; an denen habe ich all mein Gefallen.
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Aber jene, die einem andern nacheilen, werden groß Herzeleid haben. Ich will ihres Trankopfers mit dem Blut nicht opfern, noch ihren Namen in meinem Munde führen.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Der HERR aber ist mein Gut und mein Teil; du erhältst mein Erbteil.
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
Das Los ist mir gefallen aufs Liebliche; mir ist ein schön Erbteil worden.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Ich lobe den HERRN, der mir geraten hat; auch züchtigen mich meine Nieren des Nachts.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
Ich habe den HERRN allezeit vor Augen; denn er ist mir zur Rechten, darum werde ich wohl bleiben.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Darum freuet sich mein Herz, und meine Ehre ist fröhlich, auch mein Fleisch wird sicher liegen.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
Denn du wirst meine Seele nicht in der Hölle lassen und nicht zugeben, daß dein Heiliger verwese. (Sheol h7585)
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Du tust mir kund den Weg zum Leben; vor dir ist Freude die Fülle und lieblich Wesen zu deiner Rechten ewiglich.
