Zsoltárok 16
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Ein Mikhtam Davids. Behüte mich, Gott! denn bei dir suche ich Zuflucht.
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Ich spreche zu Jahwe: Du bist mein Herr, es giebt für mich kein Gut außer dir!
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
Die Heiligen, die im Lande sind, sie sind die Herrlichen, an denen ich all' mein Wohlgefallen habe.
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Zahlreich sind die Schmerzen derer, die einen andern Gott eingetauscht haben; ich mag ihre Blut-Trankopfer nicht spenden, noch ihre Namen auf die Lippen nehmen!
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Jahwe ist mein Erb- und Becherteil; du stützest mein Los!
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
Die Meßschnüre sind für mich aufs Lieblichste gefallen, und mein Erbe gefällt mir wohl.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Ich preise Jahwe, der mich beraten hat, und in den Nächten mahnen mich meine Nieren.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
Ich habe Jahwe beständig vor mir stehn: wenn er zu meiner Rechten ist, werde ich nicht wanken.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Darum freut sich mein Herz und frohlockt meine Seele, und mein Leib ruht in Sicherheit.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
Denn du überlässest mein Leben nicht der Unterwelt, giebst nicht zu, daß dein Frommer die Grube schaue. (Sheol h7585)
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Du wirst mich erfahren lassen den Lebenspfad: Freuden vollauf vor deinem Angesichte, Wonnen in deiner Rechten ewiglich!
