Zsoltárok 16
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Ein Weihegesang, von David. - Beacht mich, Herr, wie ich bei Dir mich berge! -
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Ich spreche zu dem Herrn: "Du Herr! Du bist mein Glück; nichts geht mir über Dich."
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
Die Heiligtümer, die im Land, die wundervollen, sind meine ganze Freude.
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Die mehren ihre Schmerzen, die einem anderen zueilen. Ich nehme nimmer teil an ihren Blutspenden und bringe nicht auf meine Lippen ihre Namen.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Der Herr ist ja mein Anteil und mein Becher. - Du wirfst mein Los. -
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
Die Lose sind für mich aufs Lieblichste gefallen; der Erbanteil gefällt mir über alle Maßen.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Den Herren preise ich, der mich berät, und auch die Nächte, da mich mein Gewissen mahnte.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
Ich stelle stets vor mich den Herrn; ich wanke nicht, wenn er zu meiner Rechten steht. -
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Drob freue sich mein Herz und juble mein Gemüt! Und sicher ruht mein Leib.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
Du läßt nicht meine Seele in der Unterwelt, und Deinen Frommen läßt Du nicht Verwesung spüren. (Sheol h7585)
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Du tust mir kund des Lebens Pfad zur Fülle jener Freuden, die bei Dir nur sind, zu ewigen Wonnen, die in Deiner Rechten.
