Zsoltárok 16
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Ein Gedicht von David. / Behüte mich, Gott, denn ich fliehe zu dir!
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Ich spreche zu Jahwe: "Mein Herr bist du, / Du bist mein höchstes Gut."
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
Und zu den Heiligen, die im Lande sind, (sag ich): / "Das sind die Herrlichen, an ihnen hab ich meine Lust."
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Viel Qualen warten derer, die andern Göttern dienen. / Nicht will ich ihre Blut-Trankopfer spenden / Noch ihre Namen auf meine Lippen nehmen.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Jahwe ist mein Erbteil und mein Becher, / Du bewahrst mein Los.
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
Ich empfing mein Teil in lieblichem Lande, / Ein solches Erbe gefällt mir wohl.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Ich preise Jahwe, der mich beraten, / Auch des Nachts mahnt mich dazu mein Gewissen.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
Ich halte mir Jahwe beständig vor Augen. / Ist er mir zur Rechten, so wanke ich nicht.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Drum freut sich mein Herz und frohlockt meine Seele, / Auch mein Leib ist sicher geborgen.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
Denn du gibst meine Seele dem Tode nicht preis. / Du läßt deinen Frommen das Grab nicht schaun. (Sheol h7585)
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Du wirst mir zeigen den Lebenspfad: / Vor deinem Antlitz ist Fülle an Freuden, / In deiner rechten sind ewige Wonnen.
