Zsoltárok 16
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
`Of the meke and symple, the salm of Dauid. Lord, kepe thou me, for Y haue hopid in thee;
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Y seide to the Lord, Thou art my God, for thou hast no nede of my goodis.
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
To the seyntis that ben in the lond of hym; he made wondurful alle my willis in hem.
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
The sikenessis of hem ben multiplied; aftirward thei hastiden. I schal not gadire togidere the conuenticulis, `ethir litle couentis, of hem of bloodis; and Y schal not be myndeful of her names bi my lippis.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
The Lord is part of myn eritage, and of my passion; thou art, that schalt restore myn eritage to me.
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
Coordis felden to me in ful clere thingis; for myn eritage is ful cleer to me.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
I schal blesse the Lord, that yaf vndurstondyng to me; ferthermore and my reynes blameden me `til to nyyt.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
I purueide euere the Lord in my siyt; for he is on the riythalf to me, that Y be not moued.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
For this thing myn herte was glad, and my tunge ioyede fulli; ferthermore and my fleisch schal reste in hope.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
For thou schalt not forsake my soule in helle; nether thou schalt yyue thin hooli to se corrupcioun. (Sheol h7585)
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Thou hast maad knowun to me the weies of lijf; thou schalt fille me of gladnesse with thi cheer; delityngis ben in thi riythalf `til in to the ende.
