< Zsoltárok 16 >
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Michtam of David. Preserve me, O God: for I trust in thee.
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Thou [my soul] hast said to Jehovah, Thou art the Lord: my goodness [extendeth] not to thee; —
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
To the saints that are on the earth, and to the excellent [thou hast said], In them is all my delight.
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Their sorrows shall be multiplied that hasten after another: their drink-offerings of blood will I not offer, and I will not take up their names into my lips.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Jehovah is the portion of mine inheritance and of my cup: thou maintainest my lot.
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
The lines are fallen unto me in pleasant places; yea, I have a goodly heritage.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
I will bless Jehovah, who giveth me counsel; even in the nights my reins instruct me.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
I have set Jehovah continually before me; because [he is] at my right hand, I shall not be moved.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Therefore my heart rejoiceth, and my glory exulteth; my flesh moreover shall dwell in hope.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol )
For thou wilt not leave my soul to Sheol, neither wilt thou allow thy Holy One to see corruption. (Sheol )
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Thou wilt make known to me the path of life: thy countenance is fulness of joy; at thy right hand are pleasures for evermore.