Zsoltárok 16
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
En Miktam af David. Vogt mig, Gud, thi jeg lider paa dig!
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Jeg siger til HERREN: »Du er min Herre; jeg har ikke andet Gode end dig.
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
De hellige, som er i Landet, de er de herlige, hvem al min Hu staar til.«
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Mange Kvaler rammer dem, som vælger en anden Gud; deres Blodofre vil jeg ikke udgyde, ej tage deres Navn i min Mund.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
HERREN er min tilmaalte Del og mit Bæger. Du holder min Arvelod i Hævd.
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
Snorene faldt mig paa liflige Steder, ja, en dejlig Arvelod tilfaldt mig.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Jeg vil prise HERREN, der gav mig Raad, mine Nyrer maner mig, selv om Natten.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
Jeg har altid HERREN for Øje, han er ved min højre, jeg rokkes ikke.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Derfor glædes mit Hjerte, min Ære jubler, endogsaa mit Kød skal bo i Tryghed.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
Thi Dødsriget giver du ikke min Sjæl, lader ikke din hellige skue Graven. (Sheol h7585)
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Du lærer mig Livets Vej; man mættes af Glæde for dit Aasyn, Livsalighed er i din højre for evigt.
