Zsoltárok 16
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Af David; et „gyldent Smykke‟. Gud! bevar mig; thi jeg tror paa dig.
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Du sagde til Herren: Du er min Herre, jeg har intet Gode uden dig;
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
i Samfund med de hellige, som ere i Landet, og de herlige, til hvilke al min Lyst er.
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Mange skulle deres Smerter blive, som haste efter en anden; jeg vil ikke udgyde deres Drikofre af Blod og ikke tage deres Navne paa mine Læber.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Herren er min Arvs Del og mit Bæger; du er den, som opholder min Lod.
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
Snorene faldt mig paa de liflige Steder, ja, en dejlig Arv tilfaldt mig.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Jeg vil love Herren, som gav mig Raad; ja, mine Nyrer paaminde mig om Nætterne.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
Jeg har stedse sat Herren for mig; thi han er ved min højre Haand, jeg skal ikke rokkes.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Derfor glæder mit Hjerte sig, og min Ære fryder sig; ja, mit Kød skal bo tryggelig.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
Thi du vil ikke overlade min Sjæl til Dødsriget; du skal ikke lade din hellige se Forraadnelse. (Sheol h7585)
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Du vil kundgøre mig Livets Sti; for dit Ansigt er Mættelse af Glæder, Livsaligheder ved din højre Haand evindelig.
