Zsoltárok 16
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Miktam. Davidov. Čuvaj me, Bože, jer se tebi utječem.
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Jahvi rekoh: “Ti si moj gospodar, nema mi blaženstva bez tebe!”
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
Za svetima što su u zemlji sav plamtim od čežnje!
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Gomilaju patnje moje koji slijede bogove tuđe. Ja im ljevanica nalijevat' neću, ime im spominjat' neću usnama.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Jahve mi je baština i kalež: Ti u ruci držiš moju sudbinu.
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
Na divnu zemlju padoše mi konopi, vrlo mi je mila moja baština.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Blagoslivljam Jahvu koji me svjetuje te me i noću srce opominje.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
Jahve mi je svagda pred očima; jer mi je zdesna, neću posrnuti.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Stog' mi se raduje srce i kliče duša, i tijelo mi spokojno počiva.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
Jer mi nećeš ostavit' dušu u Podzemlju ni dati da pravednik tvoj truleži ugleda. (Sheol h7585)
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Pokazat ćeš mi stazu u život, puninu radosti pred licem svojim, sebi zdesna blaženstvo vječno.
