Zsoltárok 147
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
RAB'be övgüler sunun! Ne güzel, ne hoş Tanrımız'ı ilahilerle övmek! O'na övgü yaraşır.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
RAB yeniden kuruyor Yeruşalim'i, Bir araya topluyor İsrail'in sürgünlerini.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
O kırık kalplileri iyileştirir, Yaralarını sarar.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Yıldızların sayısını belirler, Her birini adıyla çağırır.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Rabbimiz büyük ve çok güçlüdür, Sınırsızdır anlayışı.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
RAB mazlumlara yardım eder, Kötüleri yere çalar.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
RAB'be şükran ezgileri okuyun, Tanrımız'ı lirle, ilahilerle övün.
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
O'dur gökleri bulutlarla kaplayan, Yeryüzüne yağmur sağlayan, Dağlarda ot bitiren.
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
O yiyecek sağlar hayvanlara, Bağrışan kuzgun yavrularına.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Ne atın gücünden zevk alır, Ne de insanın yiğitliğinden hoşlanır.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
RAB kendisinden korkanlardan, Sevgisine umut bağlayanlardan hoşlanır.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
RAB'bi yücelt, ey Yeruşalim! Tanrın'a övgüler sun, ey Siyon!
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
Çünkü senin kapılarının kol demirlerine güç katar, İçindeki halkı kutsar.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Sınırlarını esenlik içinde tutar, Seni en iyi buğdayla doyurur.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Yeryüzüne buyruğunu gönderir, Sözü çarçabuk yayılır.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Yapağı gibi kar yağdırır, Kırağıyı kül gibi saçar.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Aşağıya iri iri dolu savurur, Kim dayanabilir soğuğuna?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Buyruk verir, eritir buzları, Rüzgarını estirir, sular akmaya başlar.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Sözünü Yakup soyuna, Kurallarını, ilkelerini İsrail'e bildirir.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Başka hiçbir ulus için yapmadı bunu, Onlar O'nun ilkelerini bilmezler. RAB'be övgüler sunun!
