< Zsoltárok 147 >

1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
ALABAD á JAH, porque es bueno cantar salmos á nuestro Dios; porque suave y hermosa es la alabanza.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
Jehová edifica á Jerusalem; á los echados de Israel recogerá.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
El sana á los quebrantados de corazón, y liga sus heridas.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
El cuenta el número de las estrellas; á todas ellas llama por sus nombres.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Grande es el Señor nuestro, y de mucha potencia; y de su entendimiento no hay número.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
Jehová ensalza á los humildes; humilla los impíos hasta la tierra.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Cantad á Jehová con alabanza, cantad con arpa á nuestro Dios.
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
El [es] el que cubre los cielos de nubes, el que prepara la lluvia para la tierra, el que hace á los montes producir hierba.
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
El da á la bestia su mantenimiento, [y] á los hijos de los cuervos que claman.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
No toma contentamiento en la fortaleza del caballo, ni se complace en las piernas del hombre.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
Complácese Jehová en los que le temen, y en los que esperan en su misericordia.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Alaba á Jehová, Jerusalem; alaba á tu Dios, Sión.
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
Porque fortificó los cerrojos de tus puertas; bendijo á tus hijos dentro de ti.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
El pone en tu término la paz; te hará saciar de grosura de trigo.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
El envía su palabra á la tierra; muy presto corre su palabra.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
El da la nieve como lana, derrama la escarcha como ceniza.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
El echa su hielo como pedazos: delante de su frío ¿quién estará?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Enviará su palabra, y los derretirá: soplará su viento, y fluirán las aguas.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
El denuncia sus palabras á Jacob, sus estatutos y sus juicios á Israel.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
No ha hecho esto con toda gente; y no conocieron sus juicios. Aleluya.

< Zsoltárok 147 >