Zsoltárok 147
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Hvalite Gospoda, kajti dobro je peti hvalnice našemu Bogu, kajti to je prijetno in hvala je ljubka.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
Gospod je zgradil Jeruzalem; skupaj zbira Izraelove pregnance.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Ozdravlja potrte v srcu in povezuje njihove rane.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Šteje število zvezd, vse jih kliče po njihovih imenih.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Velik je naš Gospod in zelo močan, njegovo razumevanje je neskončno.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
Gospod dviguje krotke; zlobne podira k tlom.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Pojte Gospodu z zahvaljevanjem, našemu Bogu pojte hvalo na harfo,
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
ki nebo pokriva z oblaki, ki za zemljo pripravlja dež, ki daje travi, da raste po gorah.
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
On daje živali njeno hrano in mladim krokarjem, ki kličejo.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Ne razveseljuje se v moči konja. Ne veseli se človeških nog.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
Gospod se veseli tistih, ki se ga bojijo, tistih, ki upajo v njegovo usmiljenje.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Hvali Gospoda, oh Jeruzalem, hvali svojega Boga, oh Sion.
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
Kajti utrjuje zapahe tvojih velikih vrat, tvoje otroke je blagoslovil znotraj tebe.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Na tvojih mejah daje mir in te nasičuje z najodličnejšo pšenico.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Svojo zapoved pošilja na zemljo; njegova beseda teče zelo naglo.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Sneg daje kakor volno, slano razsiplje kakor pepel.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Svoj led meče kakor koščke; kdo lahko obstane pred njegovim mrazom?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Razpošilja svojo besedo in jih topi; svojemu vetru povzroča, da piha in vodam, [da] tečejo.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Svojo besedo kaže Jakobu, svoje zakone in svoje sodbe Izraelu.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Z nobenim narodom ni tako postopal in glede njegovih sodb, jih oni niso spoznali. Hvalite Gospoda.
