Zsoltárok 147
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Louvai ao Senhor, porque é bom cantar louvores ao nosso Deus, porque é agradável; decoroso é o louvor.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
O Senhor edifica a Jerusalém, congrega os dispersos de Israel.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Sara os quebrantados de coração, e lhes ata as suas feridas.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Conta o número das estrelas, chama-as a todas pelos seus nomes.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Grande é o nosso Senhor, e de grande poder; o seu entendimento é infinito.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
O Senhor eleva os humildes, e abate os ímpios até à terra.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Cantai ao Senhor em ação de graça; cantai louvores ao nosso Deus sobre a harpa.
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Ele é o que cobre o céu de nuvens, o que prepara a chuva para a terra, e o que faz produzir erva sobre os montes.
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
O que dá aos animais o seu sustento, e aos filhos dos corvos, quando clamam.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Não se deleita na força do cavalo, nem se compraz nas pernas do varão.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
O Senhor se agrada dos que o temem e dos que esperam na sua misericórdia.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Louva, ó Jerusalém, ao Senhor; louva, ó Sião, ao teu Deus.
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
Porque fortaleceu os ferrolhos das tuas portas; abençôa aos teus filhos dentro de ti.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Ele é o que põe em paz os teus termos, e da flôr da farinha te farta.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
O que envia o seu mandamento à terra, a sua palavra corre velozmente.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
O que dá a neve como lã, esparge a geada como cinza.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
O que lança o seu gelo em pedaços; quem pode resistir ao seu frio?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Manda a sua palavra, e os faz derreter; faz soprar o vento, e correm as águas.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Mostra a sua palavra a Jacob, os seus estatutos e os seus juízos a Israel.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Não fez assim a nenhuma outra nação; e, enquanto aos seus juízos, não os conhecem. louvai ao Senhor.
