Zsoltárok 147
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Chwalcie PANA, bo dobrze [jest] śpiewać naszemu Bogu; jest [to] bowiem miłe i piękna jest chwała.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
PAN buduje Jeruzalem [i] gromadzi rozproszonych Izraela.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
On uzdrawia skruszonych w sercu i opatruje ich rany.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
On liczy gwiazdy, nazywa każdą z nich po imieniu.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Wielki [jest] nasz Pan i zasobny w moc; jego mądrość jest niezmierzona.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
PAN podnosi pokornych, [a] niegodziwych poniża aż do ziemi.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Śpiewajcie PANU z dziękczynieniem; śpiewajcie naszemu Bogu przy dźwiękach harfy;
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Który okrywa niebiosa obłokami [i] przygotowuje deszcz dla ziemi; który sprawia, że trawa rośnie na górach;
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Który daje pokarm bydłu i młodym krukom wołającym [do niego].
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Nie lubuje się w mocy konia ani nie ma upodobania w goleniach mężczyzny.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
PAN ma upodobanie w tych, którzy się go boją, którzy ufają jego miłosierdziu.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Chwal PANA, Jeruzalem; chwal swego Boga, Syjonie.
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
On bowiem umacnia zasuwy twoich bram i błogosławi synów twoich pośród ciebie.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Zapewnia pokój w twoich granicach i syci cię najwyborniejszą pszenicą.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
On wysyła swój rozkaz na ziemię; szybko biegnie jego słowo.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
On daje śnieg jak wełnę, rozsypuje szron jak popiół.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Rzuca swój lód jak okruchy; któż ostoi się przed jego zimnem?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Posyła swoje słowo i [lody] topnieją; wionie swym wiatrem i wody spływają.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Oznajmia swe słowo Jakubowi, swe prawa i sądy Izraelowi.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Nie uczynił tak żadnemu narodowi, nie poznali jego sądów. Alleluja.
