Zsoltárok 147
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Teiciet To Kungu, jo ir labi, mūsu Dievu slavēt; šī teikšana ir mīlīga un pieklājās.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
Tas Kungs uztaisa Jeruzālemi, Viņš sapulcina Israēla ļaudis, kas bija izdzīti.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Viņš dziedina tos, kam satriektas sirdis, un remdē viņu sāpes.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Viņš skaita zvaigžņu pulku, Viņš sauc tās visas pa vārdam.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Mūsu Kungs ir liels un varens spēkā, Viņa gudrība ir neizmērojama.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
Tas Kungs paceļ bēdīgos un pazemo bezdievīgos līdz zemei.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Pateiciet Tam Kungam ar slavas dziesmām, teiciet mūsu Dievu ar koklēm!
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Viņš debesi apklāj ar mākoņiem, Viņš lietu dod zemei, Viņš liek zālei augt uz kalniem;
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Viņš lopiem dod barību, jauniem kraukļiem, kad tie sauc.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Viņam nav labs prāts pie zirga stipruma, Viņam nepatīk vīra lieli.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
Tam Kungam patīk tie, kas Viņu bīstas, kas gaida uz Viņa žēlastību.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Teici To Kungu, Jeruzāleme, slavē savu Dievu, Ciāna.
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
Jo Viņš stiprina tavu vārtu aizšaujamos, Viņš svētī tavus bērnus tur iekšā.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Viņš dod mieru tavām robežām, Viņš tevi paēdina ar briedušiem kviešiem.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Viņš sūta Savas apsolīšanas virs zemes, Viņa vārds tek(izplatās) ar steigšanos.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Viņš dod sniegu kā vilnu, Viņš kaisa salnu kā pelnus.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Viņš met Savu krusu kā kumosus. Kas var pastāvēt priekš Viņa aukstuma?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Viņš sūta Savu vārdu, un kūst, Viņš liek savam vējam pūst, tad ūdeņi notek.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Viņš Jēkabam dara zināmu Savu vārdu, Israēlim Savus likumus un tiesas,
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Tā Viņš nedara nevienai citai tautai; Viņa tiesas tās nepazīst. Alleluja!
