Zsoltárok 147
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
alleluia Aggei et Zacchariae laudate Dominum quoniam bonum psalmus Deo nostro sit iucunda decoraque; laudatio
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
aedificans Hierusalem Dominus dispersiones Israhel congregabit
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
qui sanat contritos corde et alligat contritiones illorum
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
qui numerat multitudinem stellarum et omnibus eis nomina vocans
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
magnus Dominus noster et magna virtus eius et sapientiae eius non est numerus
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
suscipiens mansuetos Dominus humilians autem peccatores usque ad terram
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
praecinite Domino in confessione psallite Deo nostro in cithara
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
qui operit caelum nubibus et parat terrae pluviam qui producit in montibus faenum et herbam servituti hominum
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
et dat iumentis escam ipsorum et pullis corvorum invocantibus eum
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
non in fortitudine equi voluntatem habebit nec in tibiis viri beneplacitum erit ei
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
beneplacitum est Domino super timentes eum et in eis qui sperant super misericordia eius
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
alleluia lauda Hierusalem Dominum lauda Deum tuum Sion
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
quoniam confortavit seras portarum tuarum benedixit filiis tuis in te
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
qui posuit fines tuos pacem et adipe frumenti satiat te
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
qui emittit eloquium suum terrae velociter currit sermo eius
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
qui dat nivem sicut lanam nebulam sicut cinerem spargit
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
mittit cristallum suum sicut buccellas ante faciem frigoris eius quis sustinebit
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
emittet verbum suum et liquefaciet ea flabit spiritus eius et fluent aquae
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
qui adnuntiat verbum suum Iacob iustitias et iudicia sua Israhel
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
non fecit taliter omni nationi et iudicia sua non manifestavit eis
