Zsoltárok 147
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Alleluia. Laudate Dominum quoniam bonus est psalmus: Deo nostro sit iucunda, decoraque laudatio.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
Ædificans Ierusalem Dominus: dispersiones Israelis congregabit.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Qui sanat contritos corde: et alligat contritiones eorum.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Qui numerat multitudinem stellarum: et omnibus eis nomina vocat.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Magnus Dominus noster, et magna virtus eius: et sapientiæ eius non est numerus.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
Suscipiens mansuetos Dominus: humilians autem peccatores usque ad terram.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Præcinite Domino in confessione: psallite Deo nostro in cithara.
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Qui operit cælum nubibus: et parat terræ pluviam. Qui producit in montibus fœnum: et herbam servituti hominum.
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Qui dat iumentis escam ipsorum: et pullis corvorum invocantibus eum.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Non in fortitudine equi voluntatem habebit: nec in tibiis viri beneplacitum erit ei.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
Beneplacitum est Domino super timentes eum: et in eis, qui sperant super misericordia eius.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Alleluia. Lauda Ierusalem Dominum: lauda Deum tuum Sion.
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
Quoniam confortavit seras portarum tuarum: benedixit filiis tuis in te.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Qui posuit fines tuos pacem: et adipe frumenti satiat te.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Qui emittit eloquium suum terræ: velociter currit sermo eius.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Qui dat nivem sicut lanam: nebulam sicut cinerem spargit.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Mittit crystallum suum sicut buccellas: ante faciem frigoris eius quis sustinebit?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Emittet verbum suum, et liquefaciet ea: flabit Spiritus eius, et fluent aquæ.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Qui annunciat verbum suum Iacob: iustitias, et iudicia sua Israel.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Non fecit taliter omni nationi: et iudicia sua non manifestavit eis. Alleluia.
