Zsoltárok 147
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Lodate l’Eterno, perché è cosa buona salmeggiare al nostro Dio; perché è cosa dolce, e la lode è convenevole.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
L’Eterno edifica Gerusalemme, raccoglie i dispersi d’Israele;
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
egli guarisce chi ha il cuor rotto, e fascia le loro piaghe.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Egli conta il numero delle stelle, le chiama tutte per nome.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Grande è il Signor nostro, e immenso è il suo potere; la sua intelligenza è infinita.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
L’Eterno sostiene gli umili, ma abbatte gli empi fino a terra.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Cantate all’Eterno inni di lode, salmeggiate con la cetra all’Iddio nostro,
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
che cuopre il cielo di nuvole, prepara la pioggia per la terra, e fa germogliare l’erba sui monti.
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Egli dà la pastura al bestiame e ai piccini dei corvi che gridano.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Egli non si compiace della forza del cavallo, non prende piacere nelle gambe dell’uomo.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
L’Eterno prende piacere in quelli che lo temono, in quelli che sperano nella sua benignità.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Celebra l’Eterno, o Gerusalemme! Loda il tuo Dio, o Sion!
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
Perch’egli ha rinforzato le sbarre delle tue porte, ha benedetto i tuoi figliuoli in mezzo a te.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Egli mantiene la pace entro i tuoi confini, ti sazia col frumento più fino.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Egli manda i suoi ordini sulla terra, la sua parola corre velocissima.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Egli dà la neve a guisa di lana, sparge la brina a guisa di cenere.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Egli getta il suo ghiaccio come a pezzi; e chi può reggere dinanzi al suo freddo?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Egli manda la sua parola e li fa struggere; fa soffiare il suo vento e le acque corrono.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Egli fa conoscere la sua parola a Giacobbe, i suoi statuti e i suoi decreti a Israele.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Egli non ha fatto così con tutte le nazioni; e i suoi decreti esse non li conoscono. Alleluia.
