< Zsoltárok 147 >

1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Goocai Jehova. Kaĩ nĩ ũndũ mwega kũgooca Ngai witũ na rwĩmbo-ĩ, kaĩ nĩ ũndũ mwega na mwagĩrĩru kũmũgooca-ĩ!
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
Jehova nĩwe wakaga Jerusalemu; nĩwe ũcookagĩrĩria andũ a Isiraeli arĩa matahĩtwo.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Nĩwe ũhonagia arĩa athuthĩku ngoro, na akamooha ironda ciao.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Nĩwe ũmenyaga mũigana wa njata, na akahe njata o njata rĩĩtwa rĩayo.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Mwathani witũ nĩwe mũnene na nĩ arĩ hinya mũingĩ; ũmenyo wake ndũrĩ mũthia.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
Jehova nĩwe ũtiiragĩrĩra andũ arĩa ahooreri, no arĩa aaganu amatungumanagia thĩ.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Inĩrai Jehova mũmũcookerie ngaatho; inĩrai Ngai witũ na kĩnanda kĩa mũgeeto.
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Nĩahumbagĩra igũrũ na matu; nĩwe uuragĩria thĩ mbura, na agatũma nyeki ĩmere tũrĩma-inĩ.
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Nĩwe ũheaga ngʼombe irio, na akahe tũcui twa mahuru irio rĩrĩa twamũkaĩra.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
We ndakenagĩra hinya wa mbarathi, o na kana agakenera magũrũ ma mũndũ;
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
Jehova akenagio nĩ andũ arĩa mamwĩtigagĩra, o arĩa maigaga mwĩhoko wao harĩ wendo wake ũrĩa ũtathiraga.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Wee Jerusalemu, kumia Jehova; gooca Ngai waku, wee Zayuni,
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
nĩgũkorwo nĩwe wĩkagĩra mĩgĩĩko ya ihingo ciaku hinya, na akarathima andũ aku arĩa marĩ thĩinĩ waku.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Nĩatũmĩte kũgĩe thayũ mĩhaka-inĩ yaku, na agakũhũũnia na ngano ĩrĩa njega mũno.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Atũmaga wathani wake ũkinye gũkũ thĩ; kiugo gĩake kĩhanyũkaga narua mũno.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Oiragia tharunji ĩhaana ta guoya mwerũ cua, nayo mbaa akamĩhurunja ta mũhu.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Mbura ya mbembe amiuragia taarĩ kagoto karoira. Nũũ ũngĩhota gwĩtiiria heho ĩyo yake?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Atũmaga kiugo gĩake agatũma itwekũke; ahurutithanagia rũhuho, namo maaĩ magatherera.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Nĩaguũrĩtie kiugo gĩake harĩ Jakubu, akaguũrĩria Isiraeli mawatho make na kĩrĩra kĩa watho wake wa kũrũmĩrĩrwo.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Ndarĩ ekĩra rũrĩrĩ rũngĩ ta ũguo, mawatho macio make ndũrĩrĩ itirĩ ciamamenya. Goocai Jehova.

< Zsoltárok 147 >