< Zsoltárok 147 >

1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Lobet Jah! / Denn köstlich ist's, unsern Gott zu preisen; / Ja, lieblich ist's, es ziemt sich Lobgesang.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
Jahwe bauet Jerusalem, / Die Vertriebnen Israels sammelt er wieder.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Er heilt die zerbrochnen Herzen, / Und ihre Wunden verbindet er.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Er bestimmt den Sternen ihre Zahl, / Sie alle ruft er bei Namen.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Groß ist unser Herr und reich an Kraft, / Seine Einsicht ist unermeßlich.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
Den Duldern hilft Jahwe auf, / Aber Frevler erniedrigt er tief zu Boden.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Stimmt für Jahwe ein Danklied an, / Spielt unserm Gott auf der Zither!
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Er bedeckt den Himmel mit Wolken, / Er spendet Regen der Erde, / Läßt Gras auf den Bergen sprossen.
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Er gibt dem Vieh sein Futter, / Den jungen Raben, wenn sie schrein.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Nicht an des Rosses Stärke hat er Gefallen, / Er hat nicht Lust an des Mannes Beinen.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
Lust hat Jahwe an seinen Frommen, / Die da harren auf seine Huld.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Preise, Jerusalem, Jahwe, / Lobe, Zion, deinen Gott!
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
Denn er hat deiner Tore Riegel gestärkt, / Hat deine Kinder gesegnet in dir.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Er hat deinem Lande Frieden geschenkt, / Dich mit dem besten Weizen gesättigt.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Er sendet sein Machtwort nieder zur Erde, / Eilend läuft sein Gebot.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Er gibt Schnee wie Wolle, / Streut Reif wie Asche aus.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Er wirft seinen Hagel herab in Stücken: / Wer hält vor seiner Kälte stand?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Sendet er aber sein Wort, so zerschmelzt er sie. / Er läßt seinen Tauwind wehn, so rinnen Gewässer.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Er hat für Jakob sein Wort verkündet, / Seine Satzungen und Rechte für Israel.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
So hat er sonst keinem Volke getan; / Drum kennen sie auch seine Rechte nicht. / Lobt Jah!

< Zsoltárok 147 >