Zsoltárok 147
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Louez l'Etemel! car il est beau de chanter notre Dieu; c'est une douceur, la louange est séante.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
L'Éternel relève Jérusalem; Il rassemble les bannis d'Israël.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Il guérit ceux dont le cœur est blessé, et Il adoucit leurs douleurs.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Il fixe le nombre des étoiles, et à toutes Il donne leur nom.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Notre Seigneur est grand, sa puissance est immense, et son intelligence sans mesure.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
L'Éternel restaure les affligés, et Il humilie les impies jusques à terre.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Chantez l'Éternel en lui rendant grâces, célébrez notre Dieu avec la harpe!
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Il couvre le ciel de nuages, prépare la pluie pour la terre, fait croître l'herbe sur les montagnes;
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Il donne aux animaux leur pâture, aux petits du corbeau qui appellent.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Ce n'est pas la force du coursier qui lui plaît, ni les jambes du piéton qui lui sont agréables;
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
l'Éternel se complaît dans ceux qui le craignent, dans ceux qui espèrent en sa grâce.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Jérusalem, loue l'Éternel! Célèbre ton Dieu, ô Sion!
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
Car Il affermit les verroux de tes Portes, et bénit tes fils dans ton enceinte.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Il met la paix à tes frontières, Il te rassasie de la moelle du froment.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Il envoie ses ordres à la terre, sa parole court avec célérité.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Il fait tomber la pluie, comme de la laine, et Il répand le givre, comme de la cendre.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Il précipite sa glace en parcelles menues; qui pourra tenir devant ses frimas?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Il émet sa parole, et Il les fait fondre, Il fait souffler le vent, et les eaux sont fluides.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Il a révélé sa parole à Jacob, ses statuts et ses lois à Israël.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Il ne l'a pas fait pour tous les peuples, qui de ses lois n'ont point connaissance. Louez l'Éternel!
