< Zsoltárok 147 >

1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Alleluia — Louez Yahweh, car il est bon de célébrer notre Dieu, car il est doux, il est bienséant de le louer.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
Yahweh rebâtit Jérusalem, il rassemble les dispersés d’Israël.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Il guérit ceux qui ont le cœur brisé, et il panse leurs blessures.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Il compte le nombre des étoiles, il les appelle toutes par leur nom.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Notre Seigneur est grand, et sa force est infinie, et son intelligence n’a pas de limites.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
Yahweh vient en aide aux humbles, il abaisse les méchants jusqu’à terre.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Chantez à Yahweh un cantique d’actions de grâces; célébrez notre Dieu sur la harpe!
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Il couvre les cieux de nuages, et prépare la pluie pour la terre; il fait croître l’herbe sur les montagnes.
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Il donne la nourriture au bétail, aux petits du corbeau qui crient vers lui.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Ce n’est pas dans la vigueur du cheval qu’il se complaît, ni dans les jambes de l’homme qu’il met son plaisir;
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
Yahweh met son plaisir en ceux qui le craignent, en ceux qui espèrent en sa bonté.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Jérusalem, célèbre Yahweh; Sion, loue ton Dieu.
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
Car il affermit les verrous de tes portes, il bénit tes fils au milieu de toi;
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
il assure la paix à tes frontières, il te rassasie de la fleur du froment.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Il envoie ses ordres à la terre; sa parole court avec vitesse.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Il fait tomber la neige comme de la laine, il répand le givre comme de la cendre.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Il jette ses glaçons par morceaux: qui peut tenir devant ses frimas?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Il envoie sa parole, et il les fond; il fait souffler son vent, et les eaux coulent.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
C’est lui qui a révélé sa parole à Jacob, ses lois et ses ordonnances à Israël.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Il n’a pas fait de même pour toutes les autres nations; elles ne connaissent pas ses ordonnances. Alleluia!

< Zsoltárok 147 >