< Zsoltárok 147 >

1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Mikafu Yehowa. Aleke mehenyoe be woadzi kafukafuha na míaƒe Mawu la o! Aleke wòhevivina, eye wòdze be woakafui!
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
Yehowa gbugbɔ tso Yerusalem du la, eye wòkplɔ Israel ƒe aboyomewo gbɔe.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Eda gbe le ame siwo ƒe dzi gbã la ŋu, eye wòbla woƒe abiwo na wo.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Eyae ɖo xexlẽme na ɣletiviwo, eye wòyɔa ɖe sia ɖe ƒe ŋkɔ.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Gãe nye míaƒe Aƒetɔ la, eye eƒe ŋusẽ tri akɔ ŋutɔ, seɖoƒe meli na eƒe gɔmesese o.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
Yehowa kpɔa ame siwo bɔbɔa wo ɖokui la dzi, ke etsɔ ame vɔ̃ɖi ya xlã ɖe anyigba.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Midzi ha na Yehowa kple akpedada, eye miƒo ha na míaƒe Mawu la kple kasaŋku.
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Etsɔa lilikpo xea yamee, eye wònana tsi dzana ɖe anyigba la dzi hewɔnɛ be gbe miena ɖe togbɛwo dzi.
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Enaa nuɖuɖu nyiwo kple akpaviã siwo le xɔxlɔ̃m nɛ.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Eƒe dzidzɔ mele sɔ ƒe ŋusẽ me loo, alo amegbetɔ ƒe afɔ me o;
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
ke boŋ Yehowa ƒe dzidzɔkpɔkpɔ le ame siwo vɔ̃nɛ la me, ame siwo tsɔa woƒe mɔkpɔkpɔ dana ɖe eƒe lɔlɔ̃ si meʋãna o la dzi.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
O! Yerusalem, do Yehowa ɖe dzi, O! Zion, kafu wò Mawu la,
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
elabena eyae glã wò agbowo ƒe gametiwo, eye wòyra ame siwo le mewò.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Ena ŋutifafa le wò liƒowo dzi, eye wòtsɔ mɔlu nyuitɔ ɖi ƒo na wòe.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Eɖo eƒe sedede ɖe anyigba la dzi, eye eƒe nya kaka kple du ɖo teƒewo.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Ekaka tsikpe abe ɖetifu ene, eye wòkaka afu abe dzofi ene.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Eɖo kpetsi ɖe anyigba abe kpekui ene. Ame ka ate ŋu anɔ te ɖe wò ya fafɛ la nu?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Edɔ eƒe nya ɖa, eye wòlolo wo. Ede ŋusẽ eƒe yawo me, eye tsiwo de asi sisi me.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Eɖe eƒe nya fia Yakob eye wòɖe eƒe sewo kple sededewo fia Israel.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Mewɔ esia na dukɔ bubu aɖeke o, eye womenya eƒe sewo o. Mikafu Yehowa.

< Zsoltárok 147 >