Zsoltárok 147
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Praise ye Yah, For it is good, to make melody to our GOD, —For it is delightful, seemly is praise!
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
Yahweh, is building Jerusalem, The outcasts of Israel, will he gather together.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
He is healing the broken in heart, —and binding up their hurts.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Counting the number of the stars, To all of them—names, he giveth.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Great is our Lord, and of abounding strength, And, his knowledge, cannot be expressed.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
Yahweh, relieveth the humbled! casting the lawless down to the earth.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Respond to Yahweh with thanksgiving, Make melody to our God with the lyre.
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Who covereth the heavens with clouds, preparing rain for the earth, who causeth the mountains to sprout grass:
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Giving, to the beast, its food, to the young ravens, when they cry.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Not in the strength of the horse, doth he delight, Not in the legs of a man, hath he pleasure:
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
Yahweh, hath pleasure, in them who revere him, in them who wait for his lovingkindness.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Laud thou, O Jerusalem, Yahweh, Praise thy God, O Zion:
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
For he hath strengthened the bars of thy gates, He hath blessed thy children in thy midst:
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Who maketh thy boundaries to be peace, With the marrow of wheat, doth he satisfy thee:
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Who sendeth his utterance to the earth, How swiftly, runneth his word!
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Who giveth snow like wool, Hoar-frost—like ashes, he scattereth:
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Casting forth his ice like crumbs, Before his cold, who can stand?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
He sendeth forth his word and melteth them, He causeth his wind to blow, the waters, stream along:
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Declaring his word unto Jacob, His statutes and his regulations, unto Israel.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
He hath not dealt so with any nation, and, his regulations, he maketh not known to them. Praise ye Yah!
