< Zsoltárok 147 >

1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Praise ye the Lord, for it is good to sing vnto our God: for it is a pleasant thing, and praise is comely.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
The Lord doth builde vp Ierusalem, and gather together the dispersed of Israel.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
He healeth those that are broken in heart, and bindeth vp their sores.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
He counteth the nomber of the starres, and calleth them all by their names.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Great is our Lord, and great is his power: his wisdome is infinite.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
The Lord relieueth the meeke, and abaseth the wicked to the ground.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Sing vnto the Lord with prayse: sing vpon the harpe vnto our God,
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Which couereth the heauen with cloudes, and prepareth raine for the earth, and maketh the grasse to growe vpon the mountaines:
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Which giueth to beasts their foode, and to the yong rauens that crie.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
He hath not pleasure in the strength of an horse, neither delighteth he in the legs of man.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
But the Lord deliteth in them that feare him, and attende vpon his mercie.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Prayse the Lord, O Ierusalem: prayse thy God, O Zion.
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
For he hath made the barres of thy gates strong, and hath blessed thy children within thee.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
He setteth peace in thy borders, and satisfieth thee with the floure of wheate.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
He sendeth foorth his commandement vpon earth, and his worde runneth very swiftly.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
He giueth snowe like wooll, and scattereth the hoare frost like ashes.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
He casteth foorth his yce like morsels: who can abide the colde thereof?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
He sendeth his worde and melteth them: he causeth his winde to blowe, and the waters flowe.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
He sheweth his word vnto Iaakob, his statutes and his iudgements vnto Israel.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
He hath not dealt so with euery nation, neither haue they knowen his iudgements. Prayse ye the Lord.

< Zsoltárok 147 >