Zsoltárok 147
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Praise ye the Lord, because psalm is good: to our God be joyful and comely praise.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
The Lord buildeth up Jerusalem: he will gather together the dispersed of Israel.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Who healeth the broken of heart, and bindeth up their bruises.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Who telleth the number of the stars: and calleth them all by their names.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Great is our Lord, and great is his power: and of his wisdom there is no number.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
The Lord lifteth up the meek, and bringeth the wicked down even to the ground.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Sing ye to the Lord with praise: sing to our God upon the harp.
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Who covereth the heaven with clouds, and prepareth rain for the earth. Who maketh grass to grow on the mountains, and herbs for the service of men.
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Who giveth to beasts their food: and to the young ravens that call upon him.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
He shall not delight in the strength of the horse: nor take pleasure in the legs of a man.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
The Lord taketh pleasure in them that fear him: and in them that hope in his mercy.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Praise the Lord, O Jerusalem: praise thy God, O Sion.
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
Because he hath strengthened the bolts of thy gates, he hath blessed thy children within thee.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Who hath placed peace in thy borders: and filleth thee with the fat of corn.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Who sendeth forth his speech to the earth: his word runneth swiftly.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Who giveth snow like wool: scattereth mists like ashes.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
He sendeth his crystal like morsels: who shall stand before the face of his cold?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
He shall send out his word, and shall melt them: his wind shall blow, and the waters shall run.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Who declareth his word to Jacob: his justices and his judgments to Israel.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
He hath not done in like manner to every nation: and his judgments he hath not made manifest to them. Alleluia.
