< Zsoltárok 147 >

1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Alleluia, [a Psalm] of Aggaeus and Zacharias. Praise ye the Lord: for psalmody is a good thing; let praise be sweetly sung to our God.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
The Lord builds up Jerusalem; and he will gather together the dispersed of Israel.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
He heals the broken in heart, and binds up their wounds.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
He numbers the multitudes of stars; and calls them all by names.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Great is our Lord, and great is his strength; and his understanding is infinite.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
The Lord lifts up the meek; but brings sinners down to the ground.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Begin [the song] with thanksgiving to the Lord; sing praises on the harp to our God:
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
who covers the heaven with clouds, who prepares rain for the earth, who causes grass to spring up on the mountains, [[and green herb for the service of men; ]]
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
and gives cattle their food, and to the young ravens that call upon him.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
He will not take pleasure in the strength of a horse; neither is he well-pleased with the legs of a man.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
The Lord takes pleasure in them that fear him, and in all that hope in his mercy.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Alleluia, a Psalm of Aggaeus and Zacharias. Praise the Lord, O Jerusalem; praise thy God, O Sion.
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
For he has strengthened the bars of thy gates; he has blessed thy children within thee.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
He makes thy borders peaceful, and fills thee with the flour of wheat.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
He sends his oracle to the earth: his word will run swiftly.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
He gives snow like wool: he scatters the mist like ashes.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Casting [forth] his ice like morsels: who shall stand before his cold?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
He shall send out his word, and melt them: he shall blow [with] his wind, and the waters shall flow.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
He sends his word to Jacob, his ordinances and judgments to Israel.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
He has not done so to any [other] nation; and he has not shewn them his judgments.

< Zsoltárok 147 >