Zsoltárok 147
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Halleluja! Ja, det er godt at lovsynge vor Gud, ja, det er lifligt, lovsang sømmer sig.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
Herren bygger Jerusalem, han samler de spredte af Israel,
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
han læger dem, hvis Hjerte er sønderknust, og forbinder deres Sår;
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
han fastsætter Stjemernes Tal og giver dem alle Navn.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Vor Herre er stor og vældig, hans Indsigt er uden Mål;
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
HERREN holder de ydmyge oppe, til Jorden bøjer han gudløse.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Syng for HERREN med Tak, leg for vor Gud på Citer!
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Han dækker Himlen med Skyer, sørger for Regn til Jorden, lader Græs spire frem på Bjergene og Urter til Menneskers Brug;
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Føde giver han Kvæget og Ravneunger, som skriger;
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
hans Hu står ikke til stærke Heste, han har ikke Behag i rapfodet Mand;
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
HERREN har Behag i dem, der frygter ham, dem, der bier på hans Miskundhed.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Lovpris HERREN, Jerusalem, pris, o Zion, din Gud!
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
Thi han gør dine Portstænger stærke, velsigner dine Børn i din Midte;
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
dine Landemærker giver han Fred, mætter dig med Hvedens Fedme;
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
han sender sit Bud til Jorden, hastigt løber hans Ord,
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
han lader Sne falde ned som Uld, som Aske spreder han Rim,
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
som Brødsmuler sender han Hagl, Vandene stivner af Kulde fra ham;
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
han sender sit Ord og smelter dem, de strømmer, når han rejser sit Vejr.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Han kundgør sit Ord for Jakob, sine Vedtægter og Lovbud for Israel.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Så gjorde han ikke mod andre Folk, dem kundgør han ingen Lovbud. Halleluja!
