Zsoltárok 147

1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!

Lover Herren! thi det er godt at synge vor Gud Psalmer; thi det er lifligt, Lovsang sømmer sig.

2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;

Herren bygger Jerusalem, han samler de fordrevne af Israel.

3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.

Han helbreder dem, som have et sønderbrudt Hjerte, og forbinder deres Saar.

4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.

Han sætter Tal paa Stjernerne, han nævner dem alle sammen ved Navn.

5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.

Stor er vor Herre og vældig i Kraft, der er intet Maal paa hans Forstand.

6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.

Herren oprejser de sagtmodige; de ugudelige fornedrer han til Jorden.

7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!

Svarer Herren med Taksigelse, synger vor Gud Psalmer til Harpe;

8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;

ham, som bedækker Himmelen med Skyer, ham, som beskikker Regn paa Jorden, ham, som lader Græs gro paa Bjergene;

9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.

ham, som giver Føde til Kvæget, til Ravnens Unger, som skrige.

10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;

Hans Lyst er ikke Hestens Styrke; han har ikke Behag i Mandens raske Ben.

11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.

Behag har Herren til dem, som ham frygte, som haabe paa hans Miskundhed.

12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!

O, Jerusalem! pris Herren; o, Zion! lov din Gud.

13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.

Thi han har gjort dine Portes Stænger stærke, han har velsignet dine Børn i din Midte.

14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.

Han beskikker Fred i dine Landemærker, han mætter dig med den bedste Hvede.

15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!

Han sender sit Ord til Jorden, hans Beføling løber saare hastelig.

16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.

Han lader Sne lægge sig som Uld, han udstrør Rimfrost som Aske.

17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?

Han udkaster sin Is som Billinger; hvo kan staa for hans Kulde?

18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

Han sender sit Ord og smelter den; han lader sit Vejr blæse, saa flyde Vandene hen.

19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.

Han kundgør Jakob sine Ord, Israel sine Skikke og sine Love.

20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

Saaledes har han ikke gjort ved noget andet Folk, og Lovene dem kende de ikke. Halleluja!