Zsoltárok 147
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Chvalte Hospodina, nebo dobré jest zpívati žalmy Bohu našemu, nebo rozkošné jest, a ozdobná jest chvála.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
Stavitel Jeruzaléma Hospodin, rozptýlený lid Izraelský shromažďuje,
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Kterýž uzdravuje skroušené srdcem, a uvazuje bolesti jejich,
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Kterýž sčítá počet hvězd, a každé z nich ze jména povolává.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Velikýť jest Pán náš, a nesmírný v síle; rozumnosti jeho není počtu.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
Pozdvihuje pokorných Hospodin, ale bezbožné snižuje až k zemi.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Zpívejte Hospodinu s díkčiněním, zpívejte žalmy Bohu našemu na citaře,
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Kterýž zastírá nebesa hustými oblaky, nastrojuje zemi déšť, a vyvodí trávu na horách.
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Kterýž dává hovadům potravu jejich, i mladým krkavcům, kteříž volají k němu.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Nemáť v síle koně zalíbení, aniž se kochá v lejtkách muže udatného.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
Líbost má Hospodin v těch, kteříž se ho bojí, a kteříž doufají v milosrdenství jeho.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Chval, Jeruzaléme, Hospodina, chval Boha svého, Sione.
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
Nebo on utvrzuje závory bran tvých, požehnání udílí synům tvým u prostřed tebe.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
On působí v končinách tvých pokoj, a bělí pšeničnou nasycuje tě.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
On když vysílá na zemi rozkaz svůj, velmi rychle k vykonání běží slovo jeho.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Onť dává sníh jako vlnu, jíním jako popelem posýpá.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Hází ledem svým jako skyvami; před zimou jeho kdo ostojí?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Vysílaje slovo své, rozpouští je; hned jakž povane větrem svým, anť tekou vody.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Zvěstuje slovo své Jákobovi, ustanovení svá a soudy své Izraelovi.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Neučinilť tak žádnému národu, a protož soudů jeho nepoznali. Halelujah.
