< Zsoltárok 147 >

1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Dayegon ninyo si Jehova; Kay maayo man ang pag-awit ug mga pagdayeg sa atong Dios; Kay kini matahum ug angay ang pagdayeg.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
Si Jehova nagapatindog sa Jerusalem; Ginatigum niya sa tingub ang mga sinalikway sa Israel.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Iyang ginaayo ang kasingkasing nga nangadugmok, Ug ginabugkosan niya ang ilang mga samad.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Iyang ginaisip ang gidaghanon sa mga bitoon; Nagahingalan siya kanilang tanan sa ilang mga ngalan.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Daku ang atong Ginoo, ug sa gahum nga dili hitupngan; Ug ang iyang salabutan walay kinutoban.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
Ginasapnay ni Jehova ang mga maaghup: Ginapukan niya ang mga dautan ngadto sa yuta.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Manag-awit kamo kang Jehova nga adunay mga pasalamat; Manag-awit kamo nga adunay alpa ngadto sa atong Dios,
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Nga nagatabon sa kalangitan sa mga panganod, Nga nagatagana sa ulan alang sa yuta, Nga nagapaturok sa balili ibabaw sa kabukiran.
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Siya nagahatag sa mananap sa iyang makaon, Ug sa mga kuyabog sa mga uwak nga nanag-iyagak.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Wala niya kahimut-i ang kusog sa kabayo: Siya walay kalipay sa mga tiil nga matulin sa tawo.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
Ang kalipay ni Jehova anaa kanila nga may kahadlok kaniya, Anaa niadtong mga nagalaum sa iyang mahigugmaong-kalolot.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Dayega si Jehova, Oh Jerusalem; Dayegon mo ang imong Dios, Oh Sion.
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
Kay iyang gilig-on ang mga trangka sa imong mga ganghaan; Siya nanalangin sa imong mga anak nga anaa sa sulod nimo.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
Gibuhat niya ang pakigdait diha sa imong mga utlanan; Iyang ginabusog ikaw sa katambok sa trigo.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Siya nagapadla sa iyang sugo sa ibabaw sa yuta; Sa matulin gayud nagadalagan ang iyang pulong.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Siya nagahatag sa nieve sama sa balhibo sa carnero; Ginasaliyab niya ang tun-og sama sa mga abo.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Ginasalibay niya ang iyang yelo sama sa mga tinipak sa tinapay: Sa atubangan sa iyang katugnaw kinsa ba ang makaantus?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Siya nagapadala sa iyang pulong, ug ginatunaw (sila) Ginapahuros niya ang iyang hangin, ug mingbul-og ang katubigan.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Ginapakita niya ang iyang pulong kang Jacob, Ang iyang kabalaoran ug ang iyang mga tulomanon kang Israel.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Wala niya buhata ang ingon niini sa bisan unsa nga nasud; Ug mahitungod sa iyang mga tulomanon, (sila) wala manghibalo q2 niana. Dayegon ninyo si Jehova.

< Zsoltárok 147 >