Zsoltárok 146

1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!

Halleluja! Lova HERREN, min själ.

2 Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.

Jag vill lova HERREN, så länge jag lever, jag vill lovsjunga min Gud, så länge jag är till.

3 Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!

Förliten eder icke på furstar, icke på en människoson, han kan icke hjälpa.

4 Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.

Hans ande måste sin väg, han vänder tillbaka till den jord varav han är kommen; då varda hans anslag om intet.

5 Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;

Säll är den vilkens hjälp är Jakobs Gud, den vilkens hopp står till HERREN, hans Gud,

6 A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;

till honom som har gjort himmelen och jorden och havet och allt vad i dem är, till honom som håller tro evinnerligen,

7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.

som skaffar rätt åt de förtryckta, som giver bröd åt de hungrande. HERREN löser de fångna,

8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.

HERREN öppnar de blindas ögon, HERREN upprättar de nedböjda, HERREN älskar de rättfärdiga,

9 Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.

HERREN bevarar främlingar, faderlösa och änkor uppehåller han; men de ogudaktigas väg vänder han i villa.

10 Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!

HERREN är konung evinnerligen, din Gud, Sion, från släkte till släkte. Halleluja!