Zsoltárok 146

1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!

Alleluia. Anima mia, loda l’Eterno.

2 Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.

Io loderò l’Eterno finché vivrò, salmeggerò al mio Dio, finché esisterò.

3 Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!

Non confidate nei principi, né in alcun figliuol d’uomo, che non può salvare.

4 Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.

Il suo fiato se ne va, ed egli torna alla sua terra; in quel giorno periscono i suoi disegni.

5 Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;

Beato colui che ha l’Iddio di Giacobbe per suo aiuto, e la cui speranza è nell’Eterno, suo Dio,

6 A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;

che ha fatto il cielo e la terra, il mare e tutto ciò ch’è in essi; che mantiene la fedeltà in eterno,

7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.

che fa ragione agli oppressi, che dà del cibo agli affamati. L’Eterno libera i prigionieri,

8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.

l’Eterno apre gli occhi ai ciechi, l’Eterno rialza gli oppressi, l’Eterno ama i giusti,

9 Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.

l’Eterno protegge i forestieri, solleva l’orfano e la vedova, ma sovverte la via degli empi.

10 Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!

L’Eterno regna in perpetuo; il tuo Dio, o Sion, regna per ogni età. Alleluia.