Zsoltárok 146

1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!

Hallelúja! Dícsérd, én lelkem, az Örökkévalót!

2 Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.

Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok.

3 Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!

Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme:

4 Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.

elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.

5 Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;

Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében,

6 A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;

ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké,

7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.

jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabaditja a foglyokat;

8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.

az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat;

9 Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.

az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet föntartja – de a gonoszok útját elgörbíti.

10 Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!

Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!