Zsoltárok 146

1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!

Alleluja! Lobpreis den Herrn, du meine Seele!

2 Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.

Solang ich lebe, preise ich den Herrn und singe meinem Gott, solang ich bin.

3 Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!

Verlaßt euch nicht auf einen Fürsten, auf einen Menschen, der sich nimmer helfen kann!

4 Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.

Wenn ihm der Odem ausgeht, kehrt er wiederum zur Erde. Aus ist's an jenem Tag mit seinen Plänen. -

5 Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;

Wohl dem, des Helfer Jakobs Gott, und dessen Hoffnung ruht auf seinem Herrn und Gott,

6 A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;

der Himmel, Erde, Meer und alles, was darin, erschaffen! Er, der zu aller Zeit Gerechte,

7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.

verschafft den Unterdrückten Recht, gibt Brot den Hungernden. - Der Herr löst der Gefang'nen Not.

8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.

Der Herr gibt Blinden Licht; der Herr hebt die Gebeugten auf; die Frommen liebt der Herr.

9 Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.

Der Herr beschützt die Fremdlinge, erhält die Waisen und die Witwen; die Frevler aber läßt er irregehen.

10 Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!

Der Herr wird ewig König sein, dein Gott durch alle Zeiten, Sion. Alleluja!