< Zsoltárok 146 >
1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
Halleluja! Pris HERREN, min Sjæl!
2 Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
Jeg vil prise HERREN hele mit Liv, lovsynge min Gud, saa længe jeg lever.
3 Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
Sæt ikke eders Lid til Fyrster, til et Menneskebarn, der ikke kan hjælpe!
4 Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.
Hans Aand gaar bort, han bliver til Jord igen, hans Raad er bristet samme Dag.
5 Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;
Salig den, hvis Hjælp er Jakobs Gud, hvis Haab staar til HERREN hans Gud,
6 A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;
som skabte Himmel og Jord, Havet og alt, hvad de rummer, som evigt bevarer sin Trofasthed
7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
og skaffer de undertrykte Ret, som giver de sultne Brød! HERREN løser de fangne,
8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
HERREN aabner de blindes Øjne, HERREN rejser de bøjede, HERREN elsker de retfærdige,
9 Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
HERREN vogter de fremmede, opholder faderløse og Enker, men gudløses Vej gør han kroget.
10 Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!
HERREN er Konge for evigt, din Gud, o Zion, fra Slægt til Slægt. Halleluja!