Zsoltárok 146

1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!

Halelujah. Chval, duše má, Hospodina.

2 Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.

Chváliti budu Hospodina, dokud jsem živ, žalmy zpívati Bohu svému, dokud mne stává.

3 Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!

Nedoufejtež v knížatech, v synech lidských, v nichž není vysvobození.

4 Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.

Vychází duch jejich, navracují se do země své, v tentýž den mizejí myšlení jejich.

5 Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;

Blahoslavený ten, jehož spomocník jest Bůh silný Jákobův, jehož naděje jest v Hospodinu Bohu jeho,

6 A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;

Kterýž učinil nebe, zemi, moře, i vše, což v nich jest, kterýž ostříhá pravdy až na věky,

7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.

Kterýž činí soud utištěným, dává chléb lačným. Hospodin vysvobozuje vězně.

8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.

Hospodin otvírá oči slepých, Hospodin pozdvihuje snížených, Hospodin miluje spravedlivé.

9 Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.

Hospodin ostříhá příchozích, sirotku a vdově pomáhá, ale cestu bezbožných podvrací.

10 Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!

Kralovati bude Hospodin na věky, Bůh tvůj, ó Sione, od národu až do pronárodu. Halelujah.