Zsoltárok 146

1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!

Aleluja! Hvali, dušo moja, Jahvu!

2 Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.

Hvalit ću Jahvu sveg života svojeg. Dok me bude, Bogu svom ću pjevati.

3 Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!

Ne uzdajte se u knezove, u čovjeka od kog nema spasenja!

4 Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.

Iziđe li duh iz njega, u zemlju svoju on se vraća i propadaju sve misli njegove.

5 Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;

Blago onom kome je pomoćnik Bog Jakovljev, kome je ufanje u Jahvi, Bogu njegovu,

6 A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;

koji stvori nebo i zemlju, more i sve što je u njima; koji ostaje vjeran dovijeka,

7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.

potlačenima vraća pravicu, a gladnima kruh daje. Jahve oslobađa sužnje,

8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.

Jahve slijepcima oči otvara. Jahve uspravlja prignute, Jahve ljubi pravedne.

9 Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.

Jahve štiti tuđince, sirote i udovice podupire, a grešnicima mrsi putove.

10 Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!

Jahve će kraljevati dovijeka, tvoj Bog, Sione, od koljena do koljena. Aleluja!