< Zsoltárok 144 >
1 Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
KAPIN on Ieowa ai paip, me kin padaki on pa i kat pei, o jondin pa i kat mauin.
2 Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.
Komui ai mak, o ai kel, o ai imaten ileile, o ai jaundor, o pere pa i, i me i kin liki, me kin kaloedi on ia nai aramaj akan.
3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Dakot aramaj o, pwe komui kin kotin kupukupura i, de nain aramaj, pwe komui kin kotin apapwali i?
4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
Aramaj amen dueta jota meakot, a anjau kin tanwei dueta mota.
5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
Main Ieowa, kotikidi japwilim ar lan akan o kotidi don kit, kotin jair nana kan, pwe adiniai en kujuda.
6 Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
O kotin kadarado liol, pwen kamueit ir pajan, kajiki wei japwilim ar kananan kajik kan, pwen kamajak ir wei.
7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;
Kapawei lim ar akan jan ni mol omui waja ileile o dore ia la, o kotin kamaur ia da jan nan pil kalaimun o jan nan pa en nain men wai.
8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
Me au arail kin lokaia likam o ar wiawia kan me japun.
9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
MAIN Kot, i pan kaule kin komui kaul kap pot, i pan kajanki on komui arp, pjalter me jal eijok.
10 Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.
Komui me kotiki on nanmarki kan, ren poedi, o dorela japwilim omui ladu Dawrid jan ni kodlaj en me jued.
11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
Re pil kotin dore ia la jan nan pa en nain men wai, me au arail kin lokaia likam o ar wiawia kan me japun.
12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
Pwe nait putak kan en kakairida dueta tuka mau kan, o nait jeripein dueta maj en did en nan kaim en im linan eu.
13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
Pwe at pera en nak en dir en kijin mana, en itar on kikiwei jon karoj, o at jip akan en kaparapar mau, wiala kid o nen pon at moj o.
14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
O at kau ol en kak on dodok toto, pwe jota me jued kot de men kuli, de janejan en wiaui nan al at akan.
15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.
Meid pai wei eu, me kin due met! Meid pai wei eu, me Ieowa arail Kot!