Zsoltárok 144

1 Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.

Av David. Lova vere Herren, mitt berg, som lærde mine hender strid og mine fingrar ufred,

2 Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.

mi miskunn og mi festning, mi borg og min bergar, min skjold og den eg flyr til, han som tvingar mitt folk under meg!

3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Herre, kva er ein mann, at du kjenner honom, eit menneskjebarn, at du agtar på det?

4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

Mannen likjest ein pust, hans dagar er som ein kvervande skugge.

5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

Herre, bøyg din himmel, og stig ned, rør du fjelli so dei ryk!

6 Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.

Lat ljonet lyna, og spreid deim, send dine piler, og skræm deim!

7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;

Rett henderne ned frå det høge, frels meg og fria meg ut frå dei store vatni, frå handi åt framande,

8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.

dei som med munnen talar svik, og deira høgre hand er lygne-hand.

9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;

Gud, ein ny song vil eg syngja deg, til tistrengs-harpa vil eg syngja deg lov,

10 Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.

du som gjev kongar frelsa, som friar David, tenaren din, frå det vonde sverd.

11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.

Frels meg og fria meg ut frå handi åt framande, dei som med munnen talar svik, og deira høgre hand er lygne-hand!

12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.

So våre søner kann vera i sin ungdom som høgvaksne vokstrar, våre døtter som hyrnestolpar, hogne som til eit slott,

13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.

so våre bur kann vera fulle og gjeva av alle slag, so våre sauer kann auka seg i tusundtal, ja, ti tusundtal på våre marker,

14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.

so våre kyr kann hava kalv, og der ikkje må vera brot og ikkje tap, og inkje klagerop på våre gator.

15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.

Sælt er det folk som hev det soleis; sælt er det folk som hev Herren til Gud.