Zsoltárok 144

1 Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.

De David, à l'occasion de Goliath. Béni soit le Seigneur mon Dieu, qui dresse mes mains à la bataille, et mes doigts à la guerre.

2 Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.

Ma miséricorde et mon refuge, mon salut, mon défenseur et mon appui, j'ai espéré en Celui qui me soumet mon peuple.

3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Seigneur, qu'est-ce donc que l'homme pour que tu te sois révélé à lui, ou le fils de l'homme pour que tu tienne compte de lui?

4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

L'homme est semblable à la vanité même; ses jours passent comme une ombre.

5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

Seigneur, incline tes cieux, et descends; touche les montagnes, et elles s'en iront en fumée.

6 Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.

Fais briller des éclairs, et tu les réduiras en poudre; lance tes traits, et tu les troubleras.

7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;

Envoies d'en haut ta main, délivre-moi, retire-moi des grandes eaux et des mains des fils d'étrangers.

8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.

Leur bouche a dit des paroles vaines, et leur droite est une main d'iniquité.

9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;

O Dieu; je te chanterai un cantique nouveau, je chanterai pour toi sur la harpe à dix cordes.

10 Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.

Tu donnes le salut aux rois; tu as sauvé David, ton serviteur, du glaive cruel.

11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.

Délivre-moi, retire-moi des mains des fils d'étrangers dont la bouche a dit des paroles vaines, et dont la droite est une main d'iniquité.

12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.

Leurs fils sont comme des rejetons fleurissants en leur jeunesse; leurs filles sont arrangées et parées comme l'idole d'un temple.

13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.

Leurs celliers sont massifs, regorgeant de telle chose et de telle autre; leurs brebis sont fécondes, et se multiplient dans leurs pacages.

14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.

Leurs bœufs sont gras; leurs murs n'ont ni éboulements ni brèches; on n'entend pas de cris dans leurs demeures.

15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.

Heureux, disent-ils, le peuple qui a de tels biens: mais plus heureux le peuple dont le Seigneur est le Dieu!