Zsoltárok 144
1 Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
Of David. Blest be the Lord my rock, who trains my hands for war, my fingers for fighting.
2 Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.
My rock and my fortress, my tower, my deliverer, my shield, behind whom I take refuge, who lays nations low at my feet.
3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Lord, what are mortals that you care for them, humans, that you think of them?
4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
They are like a breath, their days as a shadow that passes.
5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
Lord, bow your heavens and come down: touch the hills, so that they smoke.
6 Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
Flash forth lightning and scatter them, your arrows send forth and confound them.
7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;
Stretch out your hand from on high; pluck me out of the mighty waters, out of the hands of foreigners,
8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
who speak with the mouth of falsehood, and lift their right hand to swear lies.
9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
O God, a new song I would sing you, on a ten-stringed harp make you music.
10 Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.
For to kings you give the victory, and David your servant you save.
11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
Snatch me from the cruel sword, rescue me from the hand of foreigners, who speak with the mouth of falsehood, and lift their right hand to swear lies.
12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
May our sons in their youth be as plants well tended: our daughters like cornices carved as in palaces.
13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
May our barns be bursting with produce of all kinds. In the fields may our sheep bear by thousands and ten thousands.
14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
May our cattle be fat, our walls unbreached, may no cry of distress ring in our streets.
15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.
Happy the people who fares so well: and so fares the people whose God is the Lord.
