Zsoltárok 144

1 Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.

Af David. Lovet være HERREN, min Klippe, som oplærer mine hænder til Strid, mine Fingre til Krig,

2 Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.

min Miskundhed og min Fæstning, min Klippeborg, min Frelser, mit Skjold og den, jeg lider paa, som underlægger mig Folkeslag!

3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

HERRE, hvad er et Menneske, at du kendes ved det, et Menneskebarn, at du agter paa ham?

4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

Mennesket er som et Aandepust, dets Dage som svindende Skygge.

5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

HERRE, sænk din Himmel, stig ned og rør ved Bjergene, saa at de ryger;

6 Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.

slyng Lynene ud og adsplit Fjenderne, send dine Pile og indjag dem Rædsel;

7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;

udræk din Haand fra det høje, fri og frels mig fra store Vande,

8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.

fra fremmedes Haand, de, hvis Mund taler Løgn, hvis højre er Løgnehaand.

9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;

Gud, jeg vil synge dig en ny Sang, lege for dig paa tistrenget Harpe,

10 Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.

du, som giver Konger Sejr og udfrier David, din Tjener.

11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.

Fri mig fra det onde Sværd, frels mig fra fremmedes Haand, de, hvis Mund taler Løgn, hvis højre er Løgnehaand.

12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.

I Ungdommen er vore Sønner som højvoksne Planter, vore Døtre er som Søjler, udhugget i Tempelstil;

13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.

vore Forraadskamre er fulde, de yder Forraad paa Forraad, vore Hjorde føder Tusinder, Titusinder paa vore Marker,

14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.

fede er vore Okser; intet Murbrud, ingen Udvandring, ingen Skrigen paa Torvene.

15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.

Saligt det Folk, der er saaledes stedt, saligt det Folk, hvis Gud er HERREN!