Zsoltárok 143
1 Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet.
Dawut yazƣan küy: — Pǝrwǝrdigar, duayimni angliƣaysǝn; Yelinixlirimƣa ⱪulaⱪ salƣaysǝn; Ⱨǝⱪiⱪǝt-sadaⱪitingdǝ ⱨǝm ⱨǝⱪⱪaniyitingdǝ manga jawab bǝrgǝysǝn.
2 Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!
Ɵz ⱪulungni soraⱪⱪa tartixⱪa turmiƣaysǝn; Qünki nǝziringdǝ tiriklǝrning ⱨeqbiri ⱨǝⱪⱪaniy ispatlanmaydu.
3 Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
Qünki düxmǝn jenimƣa ziyankǝxlik ⱪilmaⱪta, U ⱨayatimni dǝpsǝndǝ ⱪildi; Meni huddi ɵlgili uzun bolƣanlardǝk, Ⱪarangƣu jaylarda turuxⱪa mǝjbur ⱪilidu.
4 Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
Xunga roⱨim iqimdǝ tügixǝy dǝp ⱪaldi; Iqimdǝ ⱪǝlbim sundi.
5 Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
Mǝn ⱪǝdimki künlǝrni ǝslǝymǝn; Sening barliⱪ ⱪilƣanliring üstidǝ seƣinip oylinimǝn; Ⱪolliring ixligǝnlirini hiyalimdin ɵtküzimǝn.
6 Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. (Szela)
Ⱪollirimni Sanga ⱪarap sozup intilimǝn; Jenim qangⱪiƣan zemindǝk Sanga tǝxnadur. (Selaⱨ)
7 Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
Manga tezdin jawab bǝrgǝysǝn, i Pǝrwǝrdigar; Roⱨim ⱨalidin ketidu; Didaringni mǝndin yoxurmiƣaysǝn; Bolmisa mǝn ⱨangƣa qüxidiƣanlardǝk bolimǝn.
8 Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
Meⱨir-muⱨǝbbitingni tang sǝⱨǝrdǝ anglatⱪaysǝn; Qünki tayanƣinim Sǝn; Mengixim kerǝk bolƣan yolni manga bildürgǝysǝn; Qünki jenim Sanga tǝlmürüp ⱪaraydu;
9 Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök!
Meni ⱪutuldurƣaysǝn, i Pǝrwǝrdigar, düxmǝnlirimdin; Baxpanaⱨ izdǝp Sening yeningƣa ⱪaqimǝn.
10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
Ɵz iradǝnggǝ ǝmǝl ⱪiliximⱪa meni ɵgǝtkǝysǝn; Qünki Sǝn mening Hudayimdursǝn; Sening meⱨriban Roⱨing meni tüptüz zeminda yetǝkligǝy;
11 Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
Ɵz nam-xɵⱨriting üqün meni janlandurƣaysǝn, i Pǝrwǝrdigar; Ɵz ⱨǝⱪⱪaniyitingdǝ jenimni awariqiliktin azad ⱪilƣaysǝn.
12 És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.
Ⱨǝm meⱨir-xǝpⱪitingdǝ düxmǝnlirimni üzüp taxliwǝtkǝysǝn; Jenimni har ⱪilƣanlarning ⱨǝmmisini ⱨalak ⱪilƣaysǝn; Qünki mǝn Sening ⱪulungdurmǝn.
